Igen, a csodás nyári vírus. Köszi szépen, nem hittem volna, hogy én ezt benyelem. De mégis. Viszont lassan egy hete vár a vázlatba mentett interjú, úgyhogy valamennyit leközlök. Csak, hogy ne unatkozzon senki. 

 Fricskamacska visszatérő név volt az interjúk közben, és ő az egyetlen Blogger, akit nem lehet igazából sehova sem besorolni. Mindenben benne van. Nyakig. Vagy fülig, mikor miről van szó. Ahogy faggattam, egyre több kérdés merült fel bennem: Hogy csinálja? Miért? Miről is beszéltünk, és hogy jutottunk el egy más témához? Magam sem értem. Mindenesetre, remélem, számotokra is érdekes interjúval szolgálhatok:

 Hány babád van?

Nem tudom. Igazából a Barbie babák száma száz után már nehezen követhető, az egyéb babákat pedig sosem számoltam meg. 

Azt meg tudod mondani, mi alapján veszel babát?

Persze! Legyen érdekes az arca. Onnantól mindegy, mi a márkája, vagy a mérete. Fogjon benne meg valami. Van, hogy csak azért veszek meg egy babát, mert abban a méretben nincs még, és kihívást látok benne, hogy tudnék rá ruhát szerkeszteni.

Azt láttam, hogy varrsz is. Tanultad?

Iskolai keretek közt soha, habár nem tudom, beszámít-e iskolának az az egy év, amit Kiskunhalason töltöttem, és csipkekészítőnek "tanultam". Amikor a pici gyerekem nagyobb lett, és nem volt rám szüksége, a rám szakadt szabadidőmet erre fordítottam. Volt internet, és rátaláltam a Picassa Webalbumokra, ahol rengeteg Barbie szabásminta volt. Az áttörést viszont az hozta meg, mikor a Burdától berendeltem öt csomag babaruha szabásmintát. Abban volt varrási útmutató, és hirtelen nagyon egyszerű lett minden. 

Azt mondod egyszerű. Azért egy Barbie ruha irtó pici! Nem gondolom, hogy egyszerű varrogatni 1-2 centis darabokat!

 Pedig az. Az olyan mütyűröket kézzel varrom, de van két szuper varrógépem, és megvannak az évek alatt összeszedett tapasztalat előnyei: mit tegyél, hogy azt a kicsiny anyagot egyáltalán el tudd kezdeni beszegni.Elárulom, több ív zsírpapírt használtam már el.De a tekercses nem jó, csak az ívben kapható. :)

 Gondoltál arra, hogy a varrásból megélj?

Persze, de én inkább abból szeretnék megélni, hogy másokat is megtanítok a "titkokra".  Már bele is kezdtem, csak van egy őrült nagy gond, az ingyenes weblap többnyire nem működik, azaz nem tudok olyan ütemben frissíteni, ahogy szeretnék.

Na várjunk csak. Van vagy öt blogod, és még egy weblappal is  foglalkozol??

Jó, most megfogtál. Igazából egy szívszerelmem van, a babagyűjtők, viszont oda nem akartam mindent bezsúfolni. A tündérujjak előbb volt, de szegény el van hanyagolva, ahogy a többi is. Ezt szégyellem, mert azért lettek létrehozva, hogy minden érdekes, amit csinálok, tapasztalok, vagy amire rájövök, máshova kerüljön fel. Viszont a Játékbabaszabóságot többnek szeretném mint egy  blog, és  most azon vagyok, hogy .hu weblap legyen belőle. Ez az ötödik gyerekem, ha lehet ezt mondani.

 Négy gyerek mellett hogy jut erre időd?

 Már a legkisebb is elmúlt három éves, tehát tulajdonképp ez nekünk az édes élet szakasz, a babakoron túl vagyunk. Nagyon türelmesen megvárják, ha épp valamit varrok, hogy befejezzem.

Vissza a varráshoz: mennyire tartod magad eredetinek? 

 Ez érdekes kérdés. Van, hogy látok egy ruhát, és lemásolom, mint pl. Zoé menyecskeruháját. Azt a Cayrola dobozáról koppintottam le. Viszont van, amit tényleg én álmodok meg, sokat rágódom rajta, és megszületik az a ruha, amit Elora viselt az esküvőjén. Arra különösen büszke vagyok, azóta meg pláne, hogy Gáspárné Bea ahhoz hasonlóban ment férjez. 

Mit szólsz a konkurenciához?

 ?? Az nekem nincs. Hegemony77 egészen más pályán ível mint én, viszont ő inspirált arra, hogy igenis, lehet ekkora, sőt sokkal kisebb méretben is varrni. Megint máshol abszolút nem látok Ken-re való holmikat, szóval ha egyszer arra jutok, hogy akkor el is adnék, szerintem ezt a vonalat céloznám be. 

És mi a véleményed, ha valaki lekoppint egy darabot, és sajátjaként adja el? 

Hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát. Ha egy neves tervező darabját másolod, az nagyon gyorsan szemet szúr a gyűjtők világában, mert ez egy olyan réteg, akik jobban figyelnek az ilyen apróságokra. Persze azt sem tartom tisztességesnek, ha ugyanaz a modell, csak épp egy-két helyen meg van variálva. Nem azt mondom, hogy védessünk le minden pólót, vagy nadrágot, csak ne mondjuk azt, hogy mindent én találtam ki, ha nem így van. Sajna láttam már rossz példát, és nagyon meg is lepett a dolog.

Egyelőre ennyi, de lesz még mit olvasni. Fricskamacska blogját az oldalsávban megtalálhatjátok, ahogy a baba ruha varró "tanintézményét" is. Ahogy nézegettem, megjött a kedvem nekem is varrni, de ahhoz kellene egy baba talán :)

Nos, a négy napos hétvégén megjött az új interjú is, és nem is bánom, hogy az előtte lévő még a szerkesztőben van. A miértre majd később adok választ.  

 Tehát, mikor megtaláltam a blogokat, egyesével kezdtem el őket olvasni, és van, hogy mire a végére érek, újabb blogokat látok az olvasottak sávjába. Így találtam rá a Barbie családra, amelynek szerzője előtt le a kalappal, ugyanis ő is művész: A bababútor gyártás, valamint az apró részletek mestere. Fogadjátok szeretettel Vik interjúját, aki ezt a világot megálmodta, és bemutatja nekünk:

Honnan jön az ötlet? A bútorhoz keresed a hozzávalót, vagy meglátsz egy dobozban olyan lehetőséget, amit én nem?

A válaszom igen és nem. Igen, van amikor a dobozba már belelátom a bútort és van amikor csak arról van szó, hogy most kell nekem egy asztal vagy szekrény melyik doboz lenne a nyerő a kialakításához? Gyerek korom óta agyagozok. Nem korongon és nincsenek kiégetve sem amiket készítek. (Bár az egyik ismerősöm említette, hogy a kreatív hobbi boltokba be lehet vinni az agyagtárgyakat és kiégetik nekem azokat, viszont mostanában nem készültek olyan figurák amiket kiégettem volna.) Szóval egy kupac „sárba” is belelátom azt a figurát, ami később valóban lesz belőle. Egy dobozzal is így vagyok: például amikor három éve megtaláltam a régi babáimat és eldöntöttem, hogy a sarokban lévő polcon fognak lakni, amit babaházzá alakítottam, kellettek bútorok. De ugye ott a kérdés, miből legyen az ágy, a konyhaszekrény meg a többi bútor? Végül a francia ágy elkészítését a véletlen szülte, amikor leesett a tantusz, hogy a cipős dobozba, ha belefér egy Barbie baba, akkor miért ne lehetne a doboz tetejéből franciaágy. De például amikor megláttam az AnthonBerg csokis dobozt, tudtam, ha elfogy belőle a nasi, akkor fotelágy lesz belőle és már azt is tudtam, hogy a cigis dobozokból lesznek az ágy párnái. A történeted szereplői mind jól megformált karakterek. Jelenleg az összes babád szerepel, vagy vannak még be nem mutatottak, akik csak a lehetőségre várnak? Szeretem kitalálni egy babának a jellemét. Ahhoz, hogy egy történet élethű legyen, szerintem az is kell, hogy ne csak egy séma alapján legyen kialakítva a baba személyisége, az ördög ugye mindig a részletekben rejlik. Persze akadnak kivételek: például amikor az új típusú Ken babát (itt Spencer lett a neve) megláttam a játékboltban, tudtam, hogy a Gyilkos Elmék Spencer Reid karaktere lesz a fő csapásvonal a személyisége kialakításában. Eddig egy lány és a gyerek babák kivételével már mindenki szerepelt. A gyerekek majd később, szerepelnek, addig szervezek még egy-két esküvőt. A lány, ami nem szerepelt, még mostanában költözött ide. Eddig nem volt időm lefényképezni és feltenni a blogba, hogy ideköltözött egy új baba, mert épp készülök az első Barbie találkozóra. A tombolára készítek agyagból kis ételeket, (sütiket, kenyeret, kiflit meg ilyeneket) aztán a babákra, amiket leviszek, majd megpróbálok új ruhát varrni (ez kihívás, mert nem tudok szépen varrni), de van néhány szabásmintám meg nagyim is segít hát majd meglátjuk mire jutok velük.

Nagyszerű képeket készítettél a nászútról, és általában a többi képed is elég "mozgalmas", azaz olyan aprólékosan vannak a témák elkészítve, hogy sokáig el lehet őket nézegetni, mert rengeteg apró részlet van rajta. Neked mennyi idő, míg egy-egy beállításhoz mindent összeraksz, hogy az olyan legyen, amit mi végül látunk? (Pl. az esküvőn a terített asztal, vagy a házasságkötésnél a pódium, a lagzi, és a kis futónövények?)

Általában az időtartam attól függ, mennyi részletet teszek egy képre. A Spencer és Lucy esküvőjének az előkészületei több napig tartottak, mert minden díszletet én készítettem el (kivéve a ruhákat). És nem is a készítés vitt el időt, hanem előtte a tervezés, ötletelés. Maga a Barbieesküvő fotózása volt hat-hét óra. Az igazi türelemjáték volt, mert ha egy baba eldőlt, vitte a díszlet felét és még néhány, már beállított babát is, így igen sokszor vissza kellett pakolni a mütyüröket a helyükre. Az esküvői terített asztal cipős dobozból készült, a terítő rajta vászonzsebkendő. Az ételeket már régebben elkészítettem, mert ugyan régebben vettem gyári műanyag kajákat és kis edényeket (Sylvanian families), de egyrészt nem mindig találtam olyan babakajákat, amikre szükségem volt, másrészt nem engedhetem meg anyagilag sem hogy mindig megvegyem amire épp szükségem van, így maradtam a saját alkotásnál (egy két képen látszik a saját készítésű kenyér és pulyka). És a meglepő az volt számomra, amikor a lagzi alatt a vonatot fényképeztem: szinte elsőre sikerült a beállítás, a fotózásával szöszmötöltem kicsit többet a fényviszonyok miatt. De a másik nagyobb fotózásom, a leánybúcsú vagy a másik koncertezős-bulizós történet fotózása csak három órás volt. Ezeken szinte csak babák voltak, a díszlet maga a színpad volt meg pár kicsi elemlámpa reflektor gyanánt. Maga a színpad a mosógép dobozának az egyik karton oldala. Ezt csomagoltam be fehér papírba, ez a pódium az esküvn, aztán ha épp fekete színpad kell, hát letakarom egy fekete anyaggal és kész.

Történetek, esküvő, utazás: Hogy oldod meg a ruházkodást? 

A ruházkodás nálam nehezebb dió, mivel varrni még nem tudok, de hősiesen próbálkozok. Az esküvőn az összes ruha gyári (na nem egyszerre vettem mindet), kivéve a menyasszonyi ruha, azt szerintem a leendő anyósom készítette, amikor a sógornőim kicsik voltak. De van néhány egyszerűbb nadrág, szoknya, stb. amit már én készítettem. Mostanában megkértem nagyimat, hogy segítsen varrni, szabásmintákat készíteni aztán szépen lassan megtanulom egyedül is a ruhákat elkészíteni.

Babák: Hányan vannak most, és tervezed-e a csapat bővítését?

Jelenleg tizenöt lányom, hét fiúm és két gyerek babám van. És igen tervezek bővítést. Egyelőre gyerekeket és fiúkat tervezek venni, de nagyon szeretnék egy-két terhes Barbie-t is, illetve kinéztem néhány gyűjtői babát is.

Blogok: Mint már láttad, másokat is kifaggattam ez ügyben, így tőled is rá kell kérdezzek: nyomon követed a hazai Babás Bloggereket? Mi az, amiben segíteni tudtok egymásnak? 

Természetesen nyomon követem a Babás bloggereket, az ő munkásságuk inspirált, hogy én is elkezdjek blogot írni. Az első blog, amit Barbie témában olvastam, Fricskamacskáé volt és teljesen levett a lábamról! Nagyon szeretem továbbá Világbaba blogját, de említhetném például Boróka blogját is. Nemrég fedeztem fel Rosemary Hill blogját, azt hiszem oda is sűrűn visszanézek majd a jövőben.  

Végül: Mit üzennél azoknak, akik félnek belevágni a Blogírásba, vagy nem merik vállalni ezt a szerintem nagyszerű hobbit?

Saját tapasztalatom az, hogy amikor az ember lánya elkezd felnőtt fejjel babázni, azt elég sokan ferde szemmel nézik. Közvetlen környezetemben is kaptam bizony sok beszólást, ez kissé elvette a kedvem. Aztán megráztam magam és feltettem a kérdést, hogy az aki engem kritizál, mitől különb nálam? Aztán rájöttem, hogy nem az! Attól, hogy interneten hiper-szuper játékokkal játszik vagy bélyeget, ill. pénzérmét gyűjt, talán intelligensebb a feje. Csak a kritizálók egyet felejtenek el: a netes játékoknak vagy a rejtvényfejtésnek meg a bélyeggyűjtésnek is az a célja mint a babázásnak: kikapcsolódás, a kreativitás kiélése, pihenés. Engem már több helyen megbámultak fotózás közben, mert én bizony kiviszem a Gellért hegyre vagy a Margit szigetre a babáimat. Sőt múltkor a boros pincébe is levittem őket. És nem szégyelltem miatta magam. Így arra biztatom a bátortalan baba vagy plüssállat gyűjtőket, hogy ha nem is osztják meg egy blogban az általuk kitalált babavilágot, otthon azért a négy fal között vagy a természetben bátran alkossanak a babáiknak, plüssállataiknak bármit, ami eszükbe jut és tegyék ezt szívvel lélekkel.

Vik  blogját megtalálhatjátok oldalt, kellemes olvasást hozzá! 

Nem, nem fogytam ki a bemutatandó Bloggerekből, csak két dolog történt az elmúlt napokban: 

1; Van, akit nem lehet e-mail címen elérni. Neki megjegyzésben küldtem felkérést, és várom, hogy válaszoljon.

2; Az egyik interjú elszabadult. Komolyan, általában pontosan tudom, miről akarok kérdezni egy Blog meglátogatása után, és ez így volt most is, de ahogy visszajöttek a kérdések, újabbak merültek fel. Tehát, most a harmadik levélváltásnál tartunk, és remélem, sikerül majd belőle kiszelelnem azt, ami csak engem érdekel, és azt, ami mindenkit. 

Végül: Legyen mindenkinek kellemes hosszú hétvégéje! Szerdán jövök az újabb interjúkkal! 

Amikor elkezdtem a bloggerek oldalsávjából kikeresni a Magyarokat, Bambuc többek közt is megtalálható volt. Őszintén, nagyon vártam, hogy írhassak róla, mert ő az egyik olyan gyűjtő (és eddig találataim közt az egyetlen), aki komoly kis összefoglalókkal is bővíti a blogját meglátogató érdeklődők tudását. Minden tiszteletem érte, a kutatómunka ugyanis biztos nem egy-két kattintás! Hát, olvassátok az ő válaszait!

Kérdés:Mióta foglalkozol babákkal?

Bambuc:

Körülbelül 2 éves volt a kislányom, amikor elkezdtem gyűjteni őket. Akkor még nem dolgoztam. Bár már vagy 20 éve beleszerettem a babákba, de csak most döntöttem el, hogy komolyabban fogok velük foglalkozni.

Kérdés:Most hány babád van?

Bambuc:Először nagyobb babákkal kezdtem, 35-50 cm magasakkal, majd Barbiekkal folytattam. Nagyobb babákból most talán 20-25 db van, Barbie típusúból, még 100 alatt:-)

Kérdés:Mi az, ami miatt megveszel egy babát?

Bambuc:Folyamatosan nézem más gyűjtők oldalát, inspirálódom, sokszor beleszeretek egy fotó alapján is egy babába, de komolyan utánajárok mindegyiknek, mielőtt megvenném.

Kérdés:Melyik a kedvenc babád?

Bambuc:Mindig a legutolsó, most épp egy 60-as évekbeli svájci művész, Sasha Morgenthaler babája. Nagyon különleges, titokzatos arcú baba. Szeretem a művészbabákat, olyan mintha egyedüli darab lenne, pedig sok van belőle, de nagyon gondosan vannak kidolgozva.

Kérdés:Láttam nálad nagyon régi babákat is, a sok munka, amit a helyrehozatalukkal töltesz, "kifizetődik"?

Bambuc:Nekem ez kikapcsolódás. Eddig még nem adtam el, csak egyetlen javított babát. Tudom, hogy mások ebből megélnek, szeretnék is babarestaurálást tanulni, de nálunk nincs mester, akihez mehetnék. Már kicsi koromban is szétszedtem az összes fellelhető babát a házban(nem volt sok), a szerkezet mindig érdekelt.

Kérdés:A ruházkodásukat úgy olvastam, magad oldod meg. Nem nehéz ennyi különféle babára ruhát készíteni?

Bambuc:Óh dehogynem, mindig le vagyok maradva. Szeretek varrni, kötni, horgolni, de most még kicsi a lányom, nem sok idő jut rá mellette. A legtöbb a régi ruhájában van. A neten sok szabásmintát lehet letölteni ingyen, ez azért nagy segítség a varráshoz.

Kérdés:A jobb sávban szép számú blogot láttam, ezek olvasása közben szoktál ritka kincsekre bukkanni?

Bambuc:Bizony, vannak kedvenc oldalaim, például Mandalina miatt kezdtem el hard plastic babákat gyűjteni, egy amerikai babagyűjtő anyuka blogja pedig folyamatosan tájékoztat arról, mit érdemes gyűjteni. Ha őt olvasom, akkor lelki útmutatót is kapok. A magyar blogokat is szeretem, nagyon kreatívak a lányok.

Kérdés:Üzennél valamit a még nem publikáló gyűjtők számára?

Bambuc: Ha valaki már gyűjt valamit, legyen az festmény vagy baba, kár lenne, csak magának tartogatni. Bátran neki kell vágni a blogírásnak, nem ördöngösség, sok barátra és még több ismeretre lehet szert tenni, és nem csak a babákról. Szóval hajrá!

Nagyon szépen köszönöm a válaszokat, és nézzetek szét nála is, a linkje bal oldalon megtalálható! 

Nos, eljött ez a bejegyzés is, pláne, mivel az első kommentből azt szűröm le: a legelső Bloghoz írt megjegyzésem épp az ellenkező hatást váltotta ki, mint amit szántam neki. Igazából nem akartam bántani vele a szerzőt, és az ő válaszából nem gondoltam volna, hogy megsértettem, viszont így máris más megvilágításba került pár dolog.

Tehát szeretném felhívni mindenki figyelmét előre, ez nem egy kellemes, beszélgetős bejegyzés lesz, hanem az, ami miatt megnyitottam a blogot, és ami arra várt, hogy megérlelődjön, és kitörjön belőlem, miközben meg kellene maradni bizonyos finomság, és nyomdafesték tűrő határon belül. Ez lesz életem legnehezebb vállalkozása, de meg kell mutatnom, mi az, amit fikázni és nyúzni lehet, szerintem. 

 Le kell szögezzem, nem mostani ez a történet, de nem tudok tovább lépni, megemészteni, hiába ajánlotta a dilidokim, hogy tegyem le, "bocsássak meg", mert ezt nem tudom. Igazából azt sem, kinek kellene megbocsátani.Fontos elmondanom azt is, hogy az ominózus bejegyzések nem láthatóak már, valamint tavaly nyáron írtak utolsó bejegyzést, az pedig egy újabb megmérettetésről szólt, amelyen ezek szerint elbuktak, és végre felhagytak a mocsokszórással.

Tavaly komolyan ledöbbentem, mikor a TeszVesz blogger versenyén közönségdíjat kapott egy szemetesvödör. Hát igen,erre nincs jobb szó. Az a blog nem is érdemel más jelzőt, melynek szókincse nagyjából lekorlátozódik a káromkodásra, és a nyomdafestéket nem tűrő szavakra. Ilyen egy kellemesebb bejegyzés részlete: "Ha pedig nagyon unatkozunk, nyugodtan szarjunk a sínek közé, álló kocsival természetesen, hisz mindenki imádja a szél fútta szar illatát, egy esős tavaszi napon a pályaudvar közelében." 

 Nos, kérem ez a legszebb, legigényesebb mondat, amit ki tudtam ide tenni, anélkül, hogy leégne a képemről a bőr. Nem gondolom túl érzékenynek magam, és ez "csak egy" kis Blogger díj, amit ezen szemétgyárosok büszkén prezentálnak minden bejegyzés alján.Büszke lehet magára mind, egy ekkora rakás kutyagumi elismerést érdemel. A kampány mindenféleképp, pedig nem is politikus egyikük sem! Őszintén, bármelyik résztvevő blog milliószor jobban megérdemelte volna az elismerést, de mint említettem, ez a közönségdíj. Ez alapján tavaly tízezren szerették a fekáliát, és hasonló ízléses szavakat használó, a nagy büdös semmiről szóló mínusz nullás színvonalat képviselő BudgetPillow Blogot. A linkjét itt kiteszem, hogy tanulságként szolgáljon mindenki számárea: ÍGY NE, könyörgöm, csak így ne, mert mint ugye tudjuk, törölközőről a mosdót. És annyi több jó, és nagyszerű blog van, inkább róluk legyen szó, és róluk halljanak minél többen, mert ők szolgálják a fejlődésünket. Persze aki akar, lefelé is fejlődhet, de nem gondolom nyerő ötletnek.

Nos, ha már ezt így kiírtam, még egy utolsó megjegyzés: Azt hiszem, a Fitusznyúzda elveszti nevének jelentőségét, mert jobban szeretek olyan emberekkel "interjúzni", akik valami kellemeset adnak az olvasóiknak. Tehát, az elrettentő Blog elérhetősége: 

http://budgetpillow.blog.hu/

Legközelebb egy újabb érdekes bloggerrel fogok interjúzni, már ha el tudom őt érni. 

A következő interjúalanyom komoly fejtörést okozott, legalábbis az első poszt fordításáig. Akkor, amint jönni kezdtek a hozzászólások, volt végre köztük egy magyar is, és a megfogalmazáson látszott, hogy ezt nem guggli fordítóval írták ide! Tehát, íme az angolt preferáló blogger, Rosemary Hill interjúja: 

Kérdés:Mióta foglalkozol a babákkal?

Rosemary: Kiskoromban csak egy valódi Barbie babát kaptam, amit néhány más társával együtt gondosan megőriztem, majdani gyermekeim számára. Négy hónapja találtam rá egy külföldi blogra, amelynek az írója, Vanessa egy elbűvölő Barbie-világot alkotott, méghozzá felnőtt fejjel, akkor kaptam kedvet, hogy kövessem a példáját. Akkor még nem tudtam, hogy szép számmal vannak magyar blogolók is - ezért az angol nyelv. :)

Kérdés:Hány babád van?

Rosemary: Most csak azokat számolom, akik a blogomban is szerepet kapnak, tehát a Barbie-típusúakat: kis gyűjteményem létszáma 15 fő.

Kérdés:Mi az, ami miatt bekerül egy-egy darab a csapatodba? 

Rosemary:  Két tényező alapján választok: az előre kigondolt szerepekhez kedves arcú karaktereket keresek. Igyekszem a nemek arányát is megtartani, hogy mindenkinek legyen párja, családja.

Kérdés:Melyik áll a szívedhez a legközelebb?

Rosemary: Mindegyik babámhoz erősen kötődöm, de az aktuális kedvencem a nagymama – nagyon megörültem, amikor megtudtam, hogy létezik idősebb generáció is. A ruházkodást hogy oldod meg?  A ruhákat eddig főleg aukciós oldalakról szereztem be, több darabot pedig édesanyám is varrt-kötött-horgolt nekem. Egy kis varrással én is próbálkoztam, de a jelenlegi nagy kedvenceim Fricskamacska (másik blogger-példaképem) tökéletes, saját készítésű miniatűr ruhácskái!

Kérdés:Mások blogja mennyire tud segítséget nyújtani, pl. ruhák, bútorok készítése terén? 

Rosemary: Hihetetlen, mennyi kreatív bloggert ismerhetsz meg, ha jól körbenézel. A korábban már említettek mellett például Charmine, Világbaba és Boróka blogjai is mind igényesek és ötletesek, sokat tanulok tőlük.

Kérdés:Mit üzensz a még rejtőző babagyűjtőknek?

Rosemary: Gyűjtőnek lenni azt is jelenti, hogy kiműveled magad a gyűjteményed tárgyának történetéből, fajtáiból, jellemzőiből és igazi szakértővé válsz (nézd csak meg például Bambuc blogját), azt is jelenti, hogy élvezetet lelsz egy tevékenységben, és kiélheted a kreativitásodat. Ha ismerkedni kezdesz más gyűjtőkkel, akkor nekik is örömet nyújthatsz az alkotásaiddal, és új barátokra is találhatsz. Babát gyűjteni felnőtt fejjel sem szégyen, a játék közelebb visz boldog, felszabadult énedhez. Kellemes gyűjtögetést! :)

Nagyon köszönöm a válaszokat! Az eredeti  válaszban a smily-k nem így néztek ki, de őket egyelőre nem tudom rekonstruálni. Hamarosan remélem, újabb alanyaim is szóra bírom! 

Nos, amíg a következő interjú el nem készül, lássuk a második áldozatomat. Kissé elnéző leszek vele, mert a stílusán meglátszik, mennyire kezdő. Lássuk, mit szól a pofátlan kérdéseimhez 

Kérdés: Ne haragudj, nem szoktam ilyet kérdezni, de nagyjából melyik korosztályba tartozol?

Isméria: Tizenéves vagyok. 

K.: O.o A te korodban  nem ciki babázni? Vagy  egyáltalán, mit szólnak hozzá azok, akik ismernek?

I.:Miért, huszon-harminc évesen nem ciki? Szerintem egyáltalán nem. Akik ismernek, először ledöbbennek, aztán ha elmagyarázom nekik, mi van, megértik, és van, akinek tetszik is. 

K.: Nos, akkor az első kérdés, mióta babázol? 

I.: Nem is emlékszem rá :D 

K.: Hány babád van?

I.: Tizenöt-húsz.

K.: Melyik a kedvenced?

I.: A tizenkét táncoló hercegnőből Geneviev.

K.: Mi az, ami miatt megveszel egy babát?

I.: Nehéz kérdés, ha megtetszik, jöhet. Ha látok benne "fantáziát"

K.: A ruhákkal mi a helyzet? 

I.: Próbálkoztam már egyszer-kétszer ruhát varrni, de elég kevés a türelmem hozzá. Szerencsére anyukám gyűjteményére mindig rájárhatok. :D

K.: Ezek szerint ez családi "biznisz"?

I.: :D Olyasmi.

K.:Mások blogjait mennyire tartod inspirálónak? 

I.: Anyum blogjának néhány része alapján kaptam kedvet én is a sztorizgatáshoz, és van olyan blog, amit az övén keresztül ismertem meg, és onnan is másolok ötletet. Pl. My Froggy Stuff blogját sokat látogatom :D 

K.: Mit üzensz a rejtőzködő babagyűjtőknek? 

I.: Egyáltalán nem égő ez a gyűjtés, és soha nem késő belekezdeni, hogy megmutassuk a világnak!

Köszönöm a válaszokat, habár nem vagyok híve ennek a szmájlizásnak. De hát ezek a mai fiatalok... :D

Előre elnézést kell kérnem, ez undorító lesz, de vannak olyan bloggerek, akiktől feláll a szőr a hátamon. Nos, őket szerettem volna khm, "fikázni" és "megnyúzni", innen a cím, ami eredetileg "fikusznyúzda" lett volna, csak nem engedte ezt menteni a rendszer. Szóval fitusz. És nyúzda. Habár leginkább egyelőre még nem nyúzok senkit, mert találtam a blogok közt sokkal érdekesebbet, és jobban esik róluk írni, mint a minősíthetetlen hangnemű és tartalmú blogokról, amik miatt ezt eredetileg elkezdtem. Nem is értem, azok hogy tudnak fent maradni, de nem hiszem, hogy ezen kellene rágódnom. Most inkább a következő interjú alanyok válaszán izgulok, remélem, mihamarabb megérkeznek! Addig is egy kép az egyik kedvencemtől, aki az angol tudásomat is próbára teszi:

Még csak szárnyaimat próbálgatom, de hamarosan ráérzek erre is, és akkor majd szárnyalok, csak győzzetek követni! Tehát, akkor szemezgessünk! Kreatívnak tartom magam, sőt művészléleknek. Ezzel együtt komoly meggyőződésem, hogy NINCS tehetségtelen ember. Mindenki csak pár, a létezéshez szükséges reflex birtokában jön a világra, és attól a pillanattól kezdve tanul. Mindent tanulunk, az evéstől, ivástól, járástól, beszédtől kezdve az íráson át az alkotásig. Tehát mindenki abban lesz kiemelkedő, tehetséges, sikeres és talán elismert, amiben akar. Csak tanulás, kitartás és munka kérdése. Nézzük ez egyik tehetséges kis kedvencemet, aki megérdemli a figyelmeteket: 

Tehát, gyűjtögető életmód, és annak egyik számomra is érdekes ága: babagyűjtés! Hogy mi ebben a jó? Kérdezhetitek, de a válaszokat nem én fogom megadni! Fogadjátok szeretettel az első komoly interjúmat egy igazi babagyűjtővel!

Kérdés: Mióta gyűjtöd a babákat?

Világbaba: 12 éve

K.: Mi az, ami leginkább megfog bennük, amiért szereted őket megvenni?

V.: A különböző nemzetiségű babák fogtak meg leginkább, a változatos haj és szemszín

K.:Hány babád van?

V.:210 biztosan van, lehetetlen őket megszámolni. 

K.: Láttam, hogy varrsz nekik gyönyörű öltözékeket. Honnan jön az ihlet? És mennyi idő egy-egy ruha elkészítése?

V.: Hirtelen jön az ihlet, és akkor azonnal meg kell varrni, k.b. egy-két óra alatt vannak kész.

K.: Melyik a kedvenc babád? Van egyáltalán ennél a létszámnál kizárólagos kedvenc?

V.:Az összes a kedvencem, de a vörös hajú babákat nagyon szeretem főleg Midge babát.

K.: Mit üzensz a még rejtőzködő babagyűjtőknek?

V.: Hogy ideje előbújni, és megnyílni és előbújni! 

Nos, köszönöm a válaszokat, és hamarosan jön a következő Baba Blogos áldozat. Addig gyönyörködjetek ti is interjúalanyom blogjában! 

Ma elkezdem a fitusznyúzdát. Hogy mi ez? Mindenről egy kis jó, vagy egy kis rossz, de mindenképp KÉRETLEN vélemény. Hogy elfogulatlan? Áh, azt nem mondanám. Hogy nagyképű? Nos igen, esetleg az. De semmikép gonoszan bántó. Remélem aki olvassa, olyan jól érzi majd magát, mint én írás közben. 

Kellemes olvasgatást a következő bejegyzésig!