Nos, a négy napos hétvégén megjött az új interjú is, és nem is bánom, hogy az előtte lévő még a szerkesztőben van. A miértre majd később adok választ.
Tehát, mikor megtaláltam a blogokat, egyesével kezdtem el őket olvasni, és van, hogy mire a végére érek, újabb blogokat látok az olvasottak sávjába. Így találtam rá a Barbie családra, amelynek szerzője előtt le a kalappal, ugyanis ő is művész: A bababútor gyártás, valamint az apró részletek mestere. Fogadjátok szeretettel Vik interjúját, aki ezt a világot megálmodta, és bemutatja nekünk:
Honnan jön az ötlet? A bútorhoz keresed a hozzávalót, vagy meglátsz egy dobozban olyan lehetőséget, amit én nem?
A válaszom igen és nem. Igen, van amikor a dobozba már belelátom a bútort és van amikor csak arról van szó, hogy most kell nekem egy asztal vagy szekrény melyik doboz lenne a nyerő a kialakításához? Gyerek korom óta agyagozok. Nem korongon és nincsenek kiégetve sem amiket készítek. (Bár az egyik ismerősöm említette, hogy a kreatív hobbi boltokba be lehet vinni az agyagtárgyakat és kiégetik nekem azokat, viszont mostanában nem készültek olyan figurák amiket kiégettem volna.) Szóval egy kupac „sárba” is belelátom azt a figurát, ami később valóban lesz belőle. Egy dobozzal is így vagyok: például amikor három éve megtaláltam a régi babáimat és eldöntöttem, hogy a sarokban lévő polcon fognak lakni, amit babaházzá alakítottam, kellettek bútorok. De ugye ott a kérdés, miből legyen az ágy, a konyhaszekrény meg a többi bútor? Végül a francia ágy elkészítését a véletlen szülte, amikor leesett a tantusz, hogy a cipős dobozba, ha belefér egy Barbie baba, akkor miért ne lehetne a doboz tetejéből franciaágy. De például amikor megláttam az AnthonBerg csokis dobozt, tudtam, ha elfogy belőle a nasi, akkor fotelágy lesz belőle és már azt is tudtam, hogy a cigis dobozokból lesznek az ágy párnái. A történeted szereplői mind jól megformált karakterek. Jelenleg az összes babád szerepel, vagy vannak még be nem mutatottak, akik csak a lehetőségre várnak? Szeretem kitalálni egy babának a jellemét. Ahhoz, hogy egy történet élethű legyen, szerintem az is kell, hogy ne csak egy séma alapján legyen kialakítva a baba személyisége, az ördög ugye mindig a részletekben rejlik. Persze akadnak kivételek: például amikor az új típusú Ken babát (itt Spencer lett a neve) megláttam a játékboltban, tudtam, hogy a Gyilkos Elmék Spencer Reid karaktere lesz a fő csapásvonal a személyisége kialakításában. Eddig egy lány és a gyerek babák kivételével már mindenki szerepelt. A gyerekek majd később, szerepelnek, addig szervezek még egy-két esküvőt. A lány, ami nem szerepelt, még mostanában költözött ide. Eddig nem volt időm lefényképezni és feltenni a blogba, hogy ideköltözött egy új baba, mert épp készülök az első Barbie találkozóra. A tombolára készítek agyagból kis ételeket, (sütiket, kenyeret, kiflit meg ilyeneket) aztán a babákra, amiket leviszek, majd megpróbálok új ruhát varrni (ez kihívás, mert nem tudok szépen varrni), de van néhány szabásmintám meg nagyim is segít hát majd meglátjuk mire jutok velük.
Nagyszerű képeket készítettél a nászútról, és általában a többi képed is elég "mozgalmas", azaz olyan aprólékosan vannak a témák elkészítve, hogy sokáig el lehet őket nézegetni, mert rengeteg apró részlet van rajta. Neked mennyi idő, míg egy-egy beállításhoz mindent összeraksz, hogy az olyan legyen, amit mi végül látunk? (Pl. az esküvőn a terített asztal, vagy a házasságkötésnél a pódium, a lagzi, és a kis futónövények?)
Általában az időtartam attól függ, mennyi részletet teszek egy képre. A Spencer és Lucy esküvőjének az előkészületei több napig tartottak, mert minden díszletet én készítettem el (kivéve a ruhákat). És nem is a készítés vitt el időt, hanem előtte a tervezés, ötletelés. Maga a Barbieesküvő fotózása volt hat-hét óra. Az igazi türelemjáték volt, mert ha egy baba eldőlt, vitte a díszlet felét és még néhány, már beállított babát is, így igen sokszor vissza kellett pakolni a mütyüröket a helyükre. Az esküvői terített asztal cipős dobozból készült, a terítő rajta vászonzsebkendő. Az ételeket már régebben elkészítettem, mert ugyan régebben vettem gyári műanyag kajákat és kis edényeket (Sylvanian families), de egyrészt nem mindig találtam olyan babakajákat, amikre szükségem volt, másrészt nem engedhetem meg anyagilag sem hogy mindig megvegyem amire épp szükségem van, így maradtam a saját alkotásnál (egy két képen látszik a saját készítésű kenyér és pulyka). És a meglepő az volt számomra, amikor a lagzi alatt a vonatot fényképeztem: szinte elsőre sikerült a beállítás, a fotózásával szöszmötöltem kicsit többet a fényviszonyok miatt. De a másik nagyobb fotózásom, a leánybúcsú vagy a másik koncertezős-bulizós történet fotózása csak három órás volt. Ezeken szinte csak babák voltak, a díszlet maga a színpad volt meg pár kicsi elemlámpa reflektor gyanánt. Maga a színpad a mosógép dobozának az egyik karton oldala. Ezt csomagoltam be fehér papírba, ez a pódium az esküvn, aztán ha épp fekete színpad kell, hát letakarom egy fekete anyaggal és kész.
Történetek, esküvő, utazás: Hogy oldod meg a ruházkodást?
A ruházkodás nálam nehezebb dió, mivel varrni még nem tudok, de hősiesen próbálkozok. Az esküvőn az összes ruha gyári (na nem egyszerre vettem mindet), kivéve a menyasszonyi ruha, azt szerintem a leendő anyósom készítette, amikor a sógornőim kicsik voltak. De van néhány egyszerűbb nadrág, szoknya, stb. amit már én készítettem. Mostanában megkértem nagyimat, hogy segítsen varrni, szabásmintákat készíteni aztán szépen lassan megtanulom egyedül is a ruhákat elkészíteni.
Babák: Hányan vannak most, és tervezed-e a csapat bővítését?
Jelenleg tizenöt lányom, hét fiúm és két gyerek babám van. És igen tervezek bővítést. Egyelőre gyerekeket és fiúkat tervezek venni, de nagyon szeretnék egy-két terhes Barbie-t is, illetve kinéztem néhány gyűjtői babát is.
Blogok: Mint már láttad, másokat is kifaggattam ez ügyben, így tőled is rá kell kérdezzek: nyomon követed a hazai Babás Bloggereket? Mi az, amiben segíteni tudtok egymásnak?
Természetesen nyomon követem a Babás bloggereket, az ő munkásságuk inspirált, hogy én is elkezdjek blogot írni. Az első blog, amit Barbie témában olvastam, Fricskamacskáé volt és teljesen levett a lábamról! Nagyon szeretem továbbá Világbaba blogját, de említhetném például Boróka blogját is. Nemrég fedeztem fel Rosemary Hill blogját, azt hiszem oda is sűrűn visszanézek majd a jövőben.
Végül: Mit üzennél azoknak, akik félnek belevágni a Blogírásba, vagy nem merik vállalni ezt a szerintem nagyszerű hobbit?
Saját tapasztalatom az, hogy amikor az ember lánya elkezd felnőtt fejjel babázni, azt elég sokan ferde szemmel nézik. Közvetlen környezetemben is kaptam bizony sok beszólást, ez kissé elvette a kedvem. Aztán megráztam magam és feltettem a kérdést, hogy az aki engem kritizál, mitől különb nálam? Aztán rájöttem, hogy nem az! Attól, hogy interneten hiper-szuper játékokkal játszik vagy bélyeget, ill. pénzérmét gyűjt, talán intelligensebb a feje. Csak a kritizálók egyet felejtenek el: a netes játékoknak vagy a rejtvényfejtésnek meg a bélyeggyűjtésnek is az a célja mint a babázásnak: kikapcsolódás, a kreativitás kiélése, pihenés. Engem már több helyen megbámultak fotózás közben, mert én bizony kiviszem a Gellért hegyre vagy a Margit szigetre a babáimat. Sőt múltkor a boros pincébe is levittem őket. És nem szégyelltem miatta magam. Így arra biztatom a bátortalan baba vagy plüssállat gyűjtőket, hogy ha nem is osztják meg egy blogban az általuk kitalált babavilágot, otthon azért a négy fal között vagy a természetben bátran alkossanak a babáiknak, plüssállataiknak bármit, ami eszükbe jut és tegyék ezt szívvel lélekkel.
