Nos, eljött ez a bejegyzés is, pláne, mivel az első kommentből azt szűröm le: a legelső Bloghoz írt megjegyzésem épp az ellenkező hatást váltotta ki, mint amit szántam neki. Igazából nem akartam bántani vele a szerzőt, és az ő válaszából nem gondoltam volna, hogy megsértettem, viszont így máris más megvilágításba került pár dolog.
Tehát szeretném felhívni mindenki figyelmét előre, ez nem egy kellemes, beszélgetős bejegyzés lesz, hanem az, ami miatt megnyitottam a blogot, és ami arra várt, hogy megérlelődjön, és kitörjön belőlem, miközben meg kellene maradni bizonyos finomság, és nyomdafesték tűrő határon belül. Ez lesz életem legnehezebb vállalkozása, de meg kell mutatnom, mi az, amit fikázni és nyúzni lehet, szerintem.
Le kell szögezzem, nem mostani ez a történet, de nem tudok tovább lépni, megemészteni, hiába ajánlotta a dilidokim, hogy tegyem le, "bocsássak meg", mert ezt nem tudom. Igazából azt sem, kinek kellene megbocsátani.Fontos elmondanom azt is, hogy az ominózus bejegyzések nem láthatóak már, valamint tavaly nyáron írtak utolsó bejegyzést, az pedig egy újabb megmérettetésről szólt, amelyen ezek szerint elbuktak, és végre felhagytak a mocsokszórással.
Tavaly komolyan ledöbbentem, mikor a TeszVesz blogger versenyén közönségdíjat kapott egy szemetesvödör. Hát igen,erre nincs jobb szó. Az a blog nem is érdemel más jelzőt, melynek szókincse nagyjából lekorlátozódik a káromkodásra, és a nyomdafestéket nem tűrő szavakra. Ilyen egy kellemesebb bejegyzés részlete: "Ha pedig nagyon unatkozunk, nyugodtan szarjunk a sínek közé, álló kocsival természetesen, hisz mindenki imádja a szél fútta szar illatát, egy esős tavaszi napon a pályaudvar közelében."